Vízminőség ellenőrzések a Dunán
(Dr. Gorda Sándor (Ph. D.))
Az elmúlt hetekben megnövekedett a horgász bejelentések száma, miszerint a Duna vizében szakaszosan, időnként úszó fonalas anyag lehetetlenné teszi a horgászatot, mivel az nagy mennyiségben akad fenn a bedobott szerelékek zsinórjain. A jelenség okának kiderítése érdekében a Bácshosz átfogó vízminőség ellenőrzést végzett a folyó hozzátartozó szakaszain.
A vizsgálatokat két ponton, a Dunaföldvári hídnál és a szövetség Duna-szakaszának legfelső pontjánál, Dunaújváros alatt végeztük, amely egyrészről a felszíni vízréteg, másrészről pedig az aljzaton áramló vízminőség vizsgálatából, illetve a problémát okozó anyagból vett minta mikroszkópos elemzéséből állt. A vizminőségi vizsgálatokat a helyszínen hordozható készülékkel, illetve a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet Környezetanalitikai Központ Vizsgáló Laboratóriumában elemeztük Szarvason. A kapott eredményeket összehasonlítottuk a hazai (MSZ 12749 és 24/2004. (XII. 18.) KvVM rendelettel módosított 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet), az Európai Uniós (75/440/EEC és 78/659/EEC Direktívák), valamint az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által kiadott (UNECE,1992) az országhatárokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről szóló egyezmény keretében megállapított határértékekkel.
A folyó vízminőségéről összességében elmondható, hogy az a legtöbb paraméter esetében I és II osztályú volt, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékei alapján pisztrángos és márnás víznek minősült. Első osztályúnak minősült a víz az oldott oxigéntartalmát, kémhatását, vezetőképességét, kémiai és biológia oxigénigényét, azaz szervesanyag terheltségét tekintve, de nem haladta meg az I osztályú besoroláshoz szükséges határértéket az ammóniumion, a szabad ammónia, a nitrition és a nitrátion mennyisége sem. Egyedül az összes nitrogén mennyisége alapján az ENSZ határérték szerint minősült II osztályúnak a vízminta. Ugyan ez mondható el a Duna foszfortartalmáról is, miszerint az összes foszfor mennyisége alapján I osztályú, az ortofoszfát foszfor tartalom alapján pedig II osztályúnak minősült a víz.
A Duna által szállított lebegőanyagok mennyisége az aljzaton kevesebb volt, így a haltartásra kijelölt vizekkel szemben támasztott követelmények szerint ennek besorolása márnás, míg a felszíni mintákban talált lebegőanyag mennyisége szerint dévéres víznek minősült.
A Fias Dénes Bácshosz halőrtől kapott színtelen kocsonyás anyag vizsgálatát, amely a horgászatot is megnehezíti, Dr. Hegyi Árpáddal végeztük el, amely vizsgálatok alapján kiderült, hogy bizonyosan élő szervezetekből épül fel, mivel a mikroszkópos vizsgálat alkalmával tömeges fonalas baktérium volt látható. A baktérium valószínűleg Beggiatoa vagy esetlegesen a Thiotgrix törzshöz tartozik, és önálló, csillók nélküli mozgásra képes. A kemolitotróf Beggiatoa törzs a redukált hidrogénszulfidot (H2S) használja energiaforrásul, miközben elemi ként választ ki, így valószínűsíthető, hogy telepeinek kifejlődési helyén ilyen jellegű szerves- vagy szennyezőanyag dúsulása történt, elsősorban a lassabb folyású vagy pangóvizes szakaszokon. Ezekről a túlszaporodott telepekről leszakadó egységek azok, amelyek a vízzel együtt áramolva lerakódnak a horgászok zsinórjain. A forráshely kiderítése érdekében további felszíni és aljzati, valamint fixált szulfid minták begyűjtése és elemzése szükséges.
Az eredmények alapján a Bácshosz megteszi a szükséges intézkedéseket, bejelentéseket az illetékes hivatalok, hatóságok felé, akik már hivatali kötelességként eljárva vizsgálják tovább a szennyezés jellegét és mértékét.